Az esztergagép tokmány ellenõrzése:
Az esztergagépek mint a gépek általában, sok forgó, és mozgó alkatrészt tartalmaznak. Ezek az alkatrészek megváltoznak , kopnak, kilazulnak a használat során. Minõségük meghatározó lehet az esztergálás folyamata alatt, és az elkészült munkadarab pontosságára is jelentõs hatással vannak. Ezért idõnként ajánlatos ellenõrizni a gép alap pontosságát. Ha a tûréshatáron kívül esik a mért érték , ajánlatos újra beállítani a csapágyakat és a vezetõprizmákat. Esetleg ,ha ez nem vezet célra, szükséges lehet a nagy felújítást is elvégezni.

Az ellenõrzés két fõ eszköze , egy köszörült, nagy méretpontosságú és körkörös csap, valamint egy pontos mérõóra a megfelelõ mágneses állvánnyal 

 A mérõórát az állvánnyal összeszereljük és a mágneses talp segítségével keresztszán ágyrészének egy stabil pontjára erõsítjük. A mágnestalpon lévõ kapcsoló hatására a talp a sík vasfelületre rátapad, vagy elengedi azt. A karokat csavarok rögzítik a kívánt szöghelyzetbe. A csavarokat felengedve beállítjuk a mérõóra hegyét a kívánt pontra, és utána a csavarok meghúzásával rögzítjük helyzetét. Az órát megközelítõen fél állásában kell beállítani. A körgyûrû elforgatásával a számlap nullázható a mutatóhoz. A jelzõ körmök elfordításával a tûrésmezõ határait is jelezhetjük.

Az óra hegyet a tengely végére állítjuk, úgy hogy a kereszt szánnal mozgatva azt, a mutatón maximumot állítunk. Ezután a tengely helyzetét, és párhuzamosságát ellenõrizzük a szán hosszirányú mozgatásával. A mutatónak a gépre elõírt határok között szabad csak mozognia. A mérés elõtt kézzel kissé megnyomkodva ellenõrizzük a mérõóraállvány kellõ szilárdságú összeszerelését. A hosszmozgatás végén újra ellenõrizni kell a keresztszán mozgatásával, hogy maximumon maradt e a mérõhegy . Ha nem, akkor vagy a tokmány a fõtengellyel, vagy a mérõtüske beszorítása ferde helyzetû. A második esetben a tüske és a tokmány közötti felületek megtisztításával és a tüske ismételt beszorításával korrigálhatunk. Érdemes a mérést megismételni úgy hogy a mérõórát 90 fokkal elfordítjuk /vízszintesre/ a tengely körül.

Ezen a képen látható, ha az keresztszánt mozgatjuk a mutató csak egy ponton tér ki maximumra. A tengely két végén vagy bármely ponton a maximum pontnak lehetõség szerint egyeznie kell. Az elmozdulás nem lehet nagyobb a tûréshatárban megadott értékeknél.

 Ezután a tengely végén ellenõrizzük a csapágyak futáspontosságát, úgy hogy a fõtengelyt kézzel körbeforgatjuk. A mutató ingadozni fog a tengely kotyogásának mértékében.

 A következõ képen a tengely tövénél történt ellenõrzés látható. Mindkét esetben a kotyogás felfedésére nyomkodjuk meg enyhe erõvel a mérõtüskét. Ha a mutató komolyan ( tizedet ) táncol akkor már valószínûen nagy a baj. Lóg a csapágy! Ez csapágyállítással még korrigálható. Az ellenõrzést lassú fordulatú gépi meghajtással is elvégezhetjük. Igy képet kaphatunk a dinamikus viselkedésrõl is.

A hajtómû két csapágya, ha kúpos állítású bronz siklócsapágy , a baj könnyen orvosolható. A kúpot feszítõ csavarok beljebb húzásával a kotyogás csökkenthetõ. Vigyázzunk nehogy túlhúzzuk a csapágyat, mert az eredményeként a tengely nagyobb fordulatszámokon szorulni, melegedni fog. Egy minimális hézag a kenés, az olajfilm terülése végett is szükséges lehet. A görgõs csapágyak is feszíthetõk kis mértékben, de a feszítõmû hiánya esetén nem marad más megoldás a kopott csapágyakat ki kell cseréni.

A korrekció után az egész mûveletisor megismétlésével újra ellenõrizhetjük a fõorsó és a tokmány pontosságát.