Tokmány Köszörülés:

Az esztergagép számos mozgó kopó alkatrész tartalmaz, melyek helytelen mûködése negatív hatással van az elkészült munkadarab alakhûségére. Az egyik legkényesebb pont az anyagok megfogására szolgáló különféle tokmányok alkalmazása. A jól beállított gép , pontos fõorsóval még kevés ahhoz hogy az eltervezett munkafogásokat maradéktalanul és hibamentesen elvégezhessük. 

A munkadarabot megfelelõ szorítóerõvel és helyesen kell befogni tokmányba. A kör és hatszög anyagokhoz a hárompofás, a négyzetes anyagokhoz a négypofás tokmány felhelyezése ajánlott. A okmány felhelyezésekor a fõtengelyvéget és a tokmány alap meneteit és illesztõvállat alaposan tisztítsuk meg. A csatlakozásban maradt forgácstöredék esetén nem illeszkedik tökéletesen a tokmány a fõorsóhoz , és ez a esztergálásra is kihat. A tokmány nem fut központosan az anyag ezért esztergálás után a végeken mérve méreteltérés mutat. A másik gyakran elõforduló hiba , hogy a pofákat nem kellõ erõvel húzzuk meg és az anyag nagyobb fogásmélységnél kifordul vagy megcsúszik. A késhegy letörhet és a tokány is megsérülhet. A sok használattól a pofák megkopnak, az alakjuk deformálódik. Egy új tokmány beszerzése válik szükségessé. 

 A tokmánypofák kúpossága is okozhatja az anyag elmozdulását. Ez alatt azt értem , hogy a tokmánypofa eleje kopottabb mint a
belsõ része, így csak a belsõ rést fogja az anyagot. A következmény az hogy pont ott nem támaszt a tokmány ahol a erõhatások érik. Ezért még nem feltétlenül szükséges lecserélni a tokmányt, kisebb hibákat ráköszörüléssel is bizonyos mértékig javítani lehet. Elõször azért egy kopottabb, értéktelenebb, tokmánnyal kísérletezzük ki az itt leírt technikát, hogy a kialakuló gyakorlattal, a megkívánt pontosságot garantáltan elérhessük.

 Mivel általában nincs tokmányköszörû gépünk, elõször egy kis segédeszköz kell készítenünk. A köszörülést végezhetjük levegõs csapköszörû géppel , vagy elektromos nagy fordulatú fúró – köszörû géppel. A normál fúrógépek sajnos nem használhatók a csapköszörûhöz kielégítõ pontossággal, mert berezeg a kõ. Olyan motorok alkalmasak amelyek legalább két ponton csapágyazottak a nyakrésznél. Ezek adatlapján feltüntetik, hogy köszörüléshez is alkalmasak. Tehát a segédeszköz amely a képen is látható egy motor tartó szerkezet. Ez a késtartóba lehet fogni, és tarja a motort. Egy gyûrût kell esztergálni a motor megfogó felületére és felhasítani. A szár egy elhasznált esztergakésbõl áll. Azért használunk késanyagot, mert az szívós, kemény és viszonylag rezgésmentes tartás biztosít. A kés végét vágókoronggal levágjuk simára és ráhegesztjük merõlegesen a körgyûrûre.

 A bemutató ábrán egy PROXXON marómotor befogása látható a késtartóba. A befogáskor alátétlemezzel és vízszintes mozgatással érjük el hogy a kõ megközelítõen a furatközéppontba kerüljön. Befogjuk a tokmányba vagy a patronba ( már mint a csapköszörûjébe ) a megfelelõ csapos követ. A motor egységet a fõtengellyel megegyezõen egy tengelyûen kell beállítani. A legegyszerûbb megoldás hogy a követ betekerjük papírba, és az egész szerkezetet ( lehetõleg tehermentesítve a követ) finoman megszorítva az esztergagép tokmányába is befogjuk.

  mûvelet elõtt a késtartó csavarokat fellazítjuk és a szárat kihézagolva újra meghúzzuk a késtartó csavarokat. Ügyeljünk hogy a kõ ilyenkor meg nem roppanjon, és ha differencia van akkor ismét ellenõrizzük a hézagolást és a motor helyzetet. Ha a helyzet kielégítõ a követ kihúzzuk a tokmányból. Mérõórával az alapszánhoz is ellenõrizzük le a kõ helyzetét.

  A körkörösséget lehúzó kõvel ( vagy gyémánt lehúzóval ) korrigáljuk. Ha minden rendben , akkor a tokmánypofákat is rögzíteni kell. Ehhez a külsõ felületükre egy acél gyûrût (pl. megfelelõ méretû csapágy külsõ házrésze vagy hasonló köszörül anyag ) helyezünk és a tokmány kifelé hajtjuk addig amíg megszorul. Ezzel a pofákat stabilan rögzítettük. A köszörülés elõtt az egész esztergaágyat takarni kell ronggyal a lehulló köszörûpor ellen. Ha bejut az olajozott felületekre fokozottan koptathatja a csúszó felületeket. Ezért ha véletlenül rákerülne a por , maradéktalanul le kell mosni és újra olajozni a prizmákat.

 Egy végsõ helyzet ellenõrzés után megkezdhetjük a köszörülést. Ehhez az esztergagépet lassú és a köszörûvel ellentétes forgású fokozatba kell kapcsolni. A köszörût magas fordulatra állítjuk. A követ ki és be mozgatva a tokmányba, a keresztszánnal megfelelõ erõhatást fejtünk ki a tokmányfelületre. Idõnként húzzuk ki a követ és várjunk hogy a felület lehûlhessen. Utána folytassuk.    A folyamatos aprólékos munka és a fokozatos ellenõrzés ha türelemmel párosul, bízvást meghozza gyümölcsét, a tokmánypofák felülete feljavítható egy elfogadható szintre. Kitartó és eredményes próbálkozást!